A történet a minószi Krétának a görög mitoszok és régészeti emlékek alapján értelmezett négyezer év elötti világába vezet. Egy virágzó és szinte nyomtalanul eltünt bronzkori matriarchalis társadalom története, ahol nincs egyenjogúság nők és férfiak között, a nők uralkodnak. A nők önkéntes szakrális prostituciója ősi törvény volt a bronzkori Krétán. Törvény volt az is, hogy minden holdtöltekor és a szigetet sújtó gyakori természeti katasztrofák, pusztitó földrengések, a sziget északi partjainak településeit rombadöntő óriás tengeri hullámok idején fiatal férfiakat és bikákat áldoztak fel a papnők az ősi krétai Holdistennőnek a sziget hegységeinek barlangszentélyeiben. A krétai nők egykori bikakultuszának napjainkra megszelidült változata a spanyol bikaviadal, a férfiak akrobatikus bikaugrása, és a bikaherepörkölt. A bronzkori krétai kulturát i.e. 1650 körül a Théra szigeti vulkánkitörés és következményei pusztitották el, amelyet a következő évszázadokban a tengeri népek és a dórok támadása teljesitett be. A krétai matriarchalis társadalom megsemmisült. Szerelmi történet. Minótaurosz, a bikafejű és embertestű. halandó férfi istenkirály és Ariadné, a nők istennőjénak, a krétai Holdistennő főpapnője szerelmének története. Ariadnét a matriarchalis társadalom, a nők legnagyobb árulójának, bűnös nőnek tekintették a görög mitoszokban, mert megölte egy anyától szült testvérbátyját, akinek a szeretője volt és egyenjogúsitotta a férfiakat a nőkkel. A vaskor hajnala már patriarchális, a férfiak uralta társadalmakra virradt Európában. Ezekben a társadalmakban már a nők voltak alávetve a férfiaknak. Végzetesen tévedett volna Ariadné? Vagy csak esélyt akart adni a férfiaknak a túlélésre, a nőkkel való társadalmi egyenjogúságra? Igaza volt-e, vagy talán napjainkban is igaza van-e az idősebb Marcus Portius Catonak, aki a római szenatusban minden beszédét azzal fejezte be, „egyébként az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztitani”, ha a nők egyenjoguságát a férfiak elismerik, máris fölébük kerekedtek?
Ariadné és Minótaurosz szerelmének történetét a mitoszok homálya rejti. A patriarchalis utókór Ariadné emlékét a „Corona Boreális” csillagkép formájában őrzi az éjszakai égbolton. Ariadnénak Zeusz halhatatlanságot adott és az égbe emelte. Miért? Minótaurosz emléke a knósszoszi labirintusban rejtőzködő, bikafejű és embertestü emberevő szörnyetegként örződött meg, akivel az athéni hérosz, Thészeusz megküzdött és elpusztitotta Ariadné segitségével. Igaz lehet ez a történet? Vagy a mitoszok egészen mást is mondhatnak? A minószi Krétán a bronzkori emberek hittek a lélekvándorlásban és az ujjászületésben. Minótaurosznak az Olümposzi istenek megadták a lehetőséget, amelyet minden görög megkapott, aki életében rászolgált arra, hogy az Eliziumi Mezőkön lakjon, háromszor reinkarnálódhatott a földön, ujjászülethetett. A történet Minótaurosz háromszori lélekvándorlásának története. Lehet-e élve meghalni? Minótaurosz története erre akar választ adni. 
